Surabaya, Indonézia (SCOPE, BOE)

Terka vagyok, immáron ötödéves hallgató, és ebben a beszámolóban 2023 májusában Indonéziában töltött cseregyakorlatomról szeretnék mesélni.

És hogy miért épp Indonézia? Természetesen maga az ország szépsége, elképesztő természeti adottságai is nagyon vonzottak, de arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet egy ilyen fejlődő ország egészségügye, milyen az itt élők élete, Indonéziában pedig mindkettőt kiválóan meg lehet tapasztalni, így nagyon örültem, amikor sikerült elnyerni ezt a cseregyakorlati helyet. 

Egy trópusi országba való utazásra viszont fel kell készülni előzetesen: egyrészt kellenek az oltások ( ezeket a nemzetközi oltóközpontban lehet felvenni, kb egy hónappal az indulás előtt legkésőbb érdemes nekilátni ) illetve az sem hátrányos, ha visz az ember egy kis házipatikát magával, bár erre szerencsére nekünk nem volt végül szükségünk. A testvéremmel együtt utaztam ki, és a májusi utunkhoz mi december végén vettük meg a repülőjegyet, mely mindenestül oda-vissza kb 350 ezer forint volt egy főre, de később is figyeltem a jegyárak alakulását és meglepő módon nem emelkedtek jelentősen a későbbi hónapokban sem. Indonéziába leginkább a Qatar Airlines-al érdemes egyébként repülni, ez Budapesttől egy dohai átszállással visz el Jakartába és a legalapabb jegyükben is benne van az, hogy egyszer ingyenesen is átrakható a jegy, így a CA megérkezését nem kell megvárni a jegyvétellel, ami azért egy nagy stresszfaktort levesz az emberről. Amire viszont érdemes figyelni ( és ezt mi elrontottuk ), hogy hány napot tölt kint az ember Indonéziában. Erről azt érdemes tudni, hogy előzetesen nem kell vízumot intézni az országba való belépéshez, csak az útlevélnek kell meglennie, mert egy úgynevezett visa on arrival rendszer van, ami annyit takar, hogy megérkezve a jakartai reptéren kell egy bizonyos összeget ( 500 000 ruphiát , ami kb 12000 forint ) befizetni, amely 30 napig érvényes, de megújítható még egyszer 30 napra az összeg újbóli befizetésével. Állítólag létezik ennek egy online felülete is, mi ezt sajnos csak utólag tudtuk meg. De lényeg a lényeg, ha több, mint 30 napig van kint valaki, akkor érdemes már tényleg több időt ott tölteni, nem épp csak pár nappal kilógni ebből a határidőből.

Egy kisebb indulási anomália után zavartalan, kényelmes utunk volt Indonéziába, ahol Jakartában, a fővárosban landoltunk. Itt aludtunk egyet, majd egy fél napot töltöttünk a városban, leginkább a vasútállomás környéki tereket utcákat felfedezve majd felpattantunk egy vonatra, mely 8 óra alatt keresztül szelte velünk Java szigetét és eljuttatott minket Surabayába.

A szállásunk egy kis panzióban volt, ahol minden beutazó külön szobát kapott, mini fürdővel, szerintem összességében nagyon korrekt helyünk volt. Bár légvonalban nem voltunk messze a kórháztól, gyalog mégsem tudtunk bejárni, egyrészt mert Indonéziában valahogy kulturálisan nem elfogadott sétálni, és épp ezért járdák sincsenek sok helyen, nagyon furcsán néznek rád ha mégis sétálsz és sokan fel akarnak majd venni. Helyi tömegközlekedés gyakorlatilag nem létezik, az egyedüli mód ahogyan el lehet jutni A-ból B-be az a Grab vagy Gojek alkalmazások, ahol az ember robogós vagy autós futárt tud hívni magának, aki elviszi a kívánt helyre.

A kórház maga egyébként egészen szép volt, én gyerek és PIC osztályokon voltam. A tutorom az első héten szabadságon volt, de addig is volt kihez fordulnom az osztályon, whatsappon kommunikáltam velük. Bár azért nagyon sokat nem foglalkoztak velem és nem sok mindent engedtek csinálni sem,  de mindig nagyon segítőkészek voltak ha volt valamilyen kérdésem, az orvosok illetve a tanulók többnyire beszéltek is angolul. 

Májusban öten voltunk egyébként beutazók Surabayában, rajtunk kívül egy hongkongi srác, aki mondjuk elég hamar eltűnt, illetve egy cseh és egy olasz lány, akikkel viszont nagyon jóba lettünk. 

A LEO-IN-nel sajnos nem volt a legnagyobb szerencsénk, kicsit problémás volt egy-két dolog, programokat sem nagyon szerveztek és nagyon szigorúak voltak velünk, így mi leginkább magunktól fedeztük fel a várost és az országot is. 

Indonézia mivel nagyon közel van az egyenlítőhöz, így 12 óra nappal majd 12 óra éjszaka van ott egész évben és persze nagyon meleg. Ennek ellenére érdemes néhány melegebb cuccot is vinni az embernek magával, hiszen az egyik legizgalmasabb dolog az országban, azok a vulkánok, melyeket szokás még éjszaka indulva sötétben megmászni, hogy az ember a csúcsról nézhesse végig a napfelkeltét és éjszaka több ezer méter magasságban azért tud nagyon hideg lenni. 

Az árfolyam miatt egyébként egészen olcsó az ország, olcsón lehet enni, vásárolni, szállást találni és valamennyire még utazni is, arra viszont érdemes számítani, hogy a turistalátványosságoknál azért elkérik a belépőjegy árát rendesen. 

Mi a kint töltött időnk utolsó másfél hetét már csak utazással és az ország felfedezésével töltöttük, amit nagyon tudok ajánlani, érdemes erre akár még több időt is rászánni, hiszen elképesztően sok gyönyörű hely van ott, szebbnél szebb szigetek, izgalmas vulkánok, templomok. 

Összességében szerintem Indonézia egy fantasztikus ország, nagyon érdemes oda menni cseregyakorlatra, Surabaya, mint város viszont talán nem a legjobb LC az országban, más városokról jobbakat hallottunk mi is korábbi évek utazóitól.

Cs.T.