Surabaya, Indonézia (SCOPE, BOE)

Negyedév végén májusban utaztam testvéremmel Indonéziába SCOPE cseregyakorlatra.

Qatar Airlines-sal utaztunk, a jegyet decemberben vettük meg, mivel a legolcsóbb opcióban is volt még egy módosítási lehetőség volt, illetve egy nagy bőrönd és egy hátizsák. A jegyünket január legelején megvettük, oda vissza egy főnek körülbelül 350 ezer forint volt, de később figyelve az árak alakulását sem változtak az árak jelentősen. Sajnos a Letter of Acceptance nagyon nagyon későn érkezett meg, ez okozott némi bosszúságot a kiutazás előtt. Dohában szálltunk át és Jakartába érkeztünk meg. Indonéziában visa on arrival rendszer van, ami azt jelenti, hogy amikor megérkezel ott tudsz körülbelül 12 000 ft-ért visát venni 30 napra. Ezt hivatalosan meg lehet egyszer hosszabbítani mégegyszer ugyanannyiért, viszont ez csak akkor éri meg, ha tényleg legalább két héttel tovább marad kint az ember, mert az indonéz bürokrácia nagyon nehézkesen működik, nagyjából mindenhonnan elküldenek, elvileg létezik valamilyen online rendszer, de nem igazán egyszerű az egész és amíg készül a visa ott kell hagynod az útlevelet, ami abból a szempontból szintén elég nehéz, hogy akárhova mész, ott az az egyetlen hivatalos okiratod amivel igazolnak. 

Jakartából Surabayába egy 8 órás vonatúttal mentünk el, ami a fogadóvárosunk volt. Maga Surabaya egy turisztikailag nem sok mindennel szolgáló város, nagyon zsúfolt és nagyon sokan laknak benne, viszont az egyeteme viszonylag híres és jó. A szállásunk egy hostel volt, minden beutazó kapott egy szobát egy ággyal, egy szekrénnyel és egy asztallal, valamint egy pici fürdőszobával. Konyhai rész nem igazán volt kialakítva, de rengeteg evési lehetőség volt a környéken, illetve nagyon finom és nagyon olcsó az indonéz kaja, úgyhogy általában elmentünk valahova enni. 

A kórház nem volt vészesen messze a szállástól, de nem igazán van tömegközlekedés a távolsági vasúton kívül Indonéziában, illetve a legtöbb helyen járda sincs és nagyon furin néznek rád, ha sétálsz, a közlekedésre a legjobb mód, ha egy alkalmazáson keresztül hívsz egy robogót vagy autót,amibe beülsz. Ez elég olcsó megoldás is. 

A kórházban én aneszteziológián voltam és nagyon nagyonszerencsém volt a mentorommal, rengeteget magyarázott és engedett is sok mindent csinálni. Szinte végig a műtőben voltam. Emberileg is jóba lettünk, bőven a gyakorlat vége után is kapcsolatban maradtunk.

Mivel Surabayát viszonylag hamar felfedeztük, többször bent is maradtam a kórházban, mert bár őszintén nem a tudásvágyam miatt választottam ezt az országot, rengeteget tanultam a kórházban eltöltött idő alatt. 2 beutazóval lettünk nagyon jóba, velük megbeszélteltük, hogy időnként túlórázunk, így végül összességében hamarabb befejeztük a gyakorlatot és az utolsó hetet, illetve a hétvégéket utazással töltöttük. 

Kultúrsokként leginkább az ért minket, hogy mindenhol turistalátványosságnak számítottunk és az utcán rengetegen megállítottak minket egy fotóra, illetve a másik az maga a muszlim vallás volt. De Jáva szigetén egészen meg lehet ismerni Indonézia igazi arcát, amit egyáltalán nem bántam meg.

A CP-k nagyon segítőkészek voltak, de a LEO-IN-nel nem igazán volt szerencsénk, kicsit nehéz volt vele a kommunikáció és voltak félreértések, de a végén mindent sikerült tisztázni. Mivel május volt és a kinti CP-k nagy része aktívan tanult, ezért nem sok programot szerveztek nekünk, igaziból kétszer voltunk velük vacsorázni, de a beutazókkal eléggé jóba lettünk és egymásra találtunk, úgyhogy nem unatkoztunk, a hétvégék során bejártuk Jáva fő látványosságait, ami főleg ősi templomokból (hindu és buddhista) illetve vulkánmászásokból állt. Az utolsó héten pedig elindultunk keletre a szigetvilág felé, egy pár napot töltöttünk Balin, utána átmentünk Nusa Penidára végül pedig Lombok szigetére, ahol testvéremmel csatlakoztunk egy helyi csapathoz egy 3 napos vulkánmászó túrára, ami elképesztő élmény volt. 

Összességében nagyon ajánlom mindenkinek, hogy Indonéziába menjen cseregyakorlatra, mert gyönyörű szép az ország, elképesztően szép tengerpartokkal, vízesésekkel és vulkánokkal, nagyon finom kajával és kedves és segítőkész helyi emberekkel.

Cs.K.